Disszkóó!!!
Pár kedvencet felrakok, hetvenes évek.
Ez egy kicsit diszkós nekem, viszont a funk basszus groove kegyetlen jó benne (a latinos rész, pl. a 3:56-tól 4:10-ig már kevésbé, node sebaj):
No, ez meg még diszkósabb, de olyan slap basszus van benne, jöjjön ez is:
Na és egy James Brown klasszikus, Maceo Parker feldolgozásában, kedvenc pozanosom, Fred Wesley szólójával:
És akkor let's have a party :)
Kampec Dolores
Utoljára valamikor '93 tavaszán voltam Kampec Dolores koncerten a Tilos az Á-ban. (Sikerült olyan határozottan belépnem az ajtón, hogy csak távozóban vettem észre, hogy belépőjegyet szedtek :) ) Már akkor is túl volt a zenekar az első, '84-től '90-ig terjedő korszakán, talán még eljátszották a közönség kedvéért a Budapest című számukat ráadásnak, de a koncert nagy része effektbuzerálásról és pszcihadelikus riffelésről szólt. Hát, azóta eléggé letisztult ez a zene, most találtam rá egy 2006-os koncertjükre a TeCsőn, és nem találok szavakat. Az effektbuzerálás ma így néz ki:
Ez egy tökéletes impresszionista kép, nemkevésbé nagyon fincsi fuvolaszólóval:
Így tilinkózni meg a Kerekes szokott (hm, ez korábbi a Kerekes Pimaszánál...)
Szó se róla, nem egy egyszerűen emészthető zene, de hogy tökéletesen összeszerkesztett, az tény.
buék!
Valahogy újévi zenéből kevesebb van, mint karácsonyiból. Azért ezt szeretem:
Ez meg vicces
Ez meg fenkölt
Békés Karácsonyt!
Kicsit sokat dolgozom, meg család, meg ilyenek (azért zenélek is, majd lesz poszt :) ), és elhanyagoltam ezt a blogot. Azért karácsonyra most jöjjön egy csokorban néhány szám. Kezdjük rögtön a Ghymes számával:
Ha meg rokkolni akarunk egy picit, akkor a Piramistól ez:
Legyen egy 7/4-es szám is :)
És persze egy kis Jethro Tull is. Hey! Santa! Pass us that bottle, will you?
Meg a Rock Island-os változata is fincsi...
Boldog Karácsony mindenkinek!
Blues délben
Wabadőőő... Bármennyire is pojáca Török Ádám, jópár száma tetszik nekem. Ebből a Blues délben az egyik kedvencem. Mostanában a szólót tanulom belőle. Van egy program, az Amazing Slowdowner, aminek a segítségével akár ötödére le lehet csökkenteni a sebességét egy dalnak, persze a minőség azért egy kicsit romlik. Íme, itt a kottája a számnak:
És itt van maga a szám, a szóló 6:16-tól kezdődik
'Round Nine
Egyszerűen imádom ezt a zenekart. Nem csak azért, mert Zolcsi bácsivál majdnem egy évig zenéltem, Pordán Fecóval (a 'hippi filozófussal' :P ) meg négy évig jártam egy osztályba középiskolába, hanem mert nagyon agyalós, ugyanakkor pörgős, nyomulós zenét játszanak. Október 22-én RS9-ben lesznek, állítólag leszenk új számok is, én ott leszek.Szegény ember BB Kinggel főz
A mai világban nagyon könnyű zenét leszedni mindenféle filecserélőről, videomegosztóról, kottát viszont annál nehezebb. Van egy kiskapu (hol nincsen :P ), nevezetesen, ha berakjuk midi file-ba a kottát, onnan midi olvasóval visszaolvashatjuk a kottát, vagy akár tényleges kottába konvertálhatjuk át (pl. az Encore nevű program segítségével).
tt egy nagyszerű példa, BB King stílusú szóló. Nem könyű, viszont remek klisék kiváló tárháza, és egy remek alapot is kivehetünk belőle:
b00035.mid
Nem könyű, viszont remek klisék kiváló tárháza, és egy remek alapot is kivehetünk belőle:
Valamint a Get off my back woman:
getoffmybackwoman_bbking.mid
Persze ezek zeneileg élvezhetetlenek, viszont mint kották igazi kincsek! Jó gyakorlást mindenkinek! Itt van élő zenében is, így kicsit jobb :)
After midnight
Az After midnight-ot először J.J. Cale-től hallottam:
Most pedig kezembe került az Eric Claptonos verzió is:
Embedding disabled, itt a link: http://www.youtube.com/watch?v=vvUBxBdU7lE&feature=related
Érdekes, hogy egy dalt hogyan lehet ennyire különbözően játszani a Cale féle verzió inkább van közelebb a szívemhez, a Clapton féle verzió viszont rettenetesen húz. No és mi van akkor, ha egyszerre próbálják meg előadni? Na, mi? Katyvasz... :(
Azért még a nagyoknak sem sikerül minden, de legalább szemmel láthatóan ők is jót röhögnek rajta. Tanulság: vigyázni kell, hogy mit akarsz, bulit vagy dalokat előadni.
Ja, bónusz: Melyik számban van még I. - III. - V. fok? Hehe, ott van három poszttal lejebb. Menjetek rá a TeCsőn a Ripoff Raskolnikov videóra, és nézzétek meg a komager nevű user kommentjeit.
Hold on, I'm coming
Na, pontosan ezek azok a zenék, amiknek nem bírok ellenállni. Herbie Mann feldolgozta a "Hold On, I'm coming" című számot, ami ha jól sejtem, eredetiben Sam and Dave szám. Kicsit elborulós a vége, de nagyon jó:(Egy picit el kellett transzponálni, mert a TeCső felismeri, hogy valószínűleg WMG tulajdon, de ha eltranszponálja az ember a hangot úgy 3/8 hanggal, akkor semmi vész... :) )
Ez meg egy Eric Burdon-ös változat, úgyszintén szétrobbanós:
Bréking dot kom
Birtokomba került ( :P ) a Jethro Tull J-Tull Dot Com című albuma. Igencsak jó, leginkább a Rock Island-ra hasonlít. Inspiráló számok vannak rajta, sokkal melodikusabb, és kevésbé borús mint a Roots to Branches. Rettenetesen húznak a gitár riffek és a basszus, Ian pedig nagyon jó szólókat játszik, igazi tullos frazeálással. Ízelítő:
Black Mamba
Far Alaska
Hol van itt a népzene?
Kérdezhetitek, hogy hogyan lehet összehozni a népzenét a jazz-zel, blues-zal? Erre sok válasz lehetséges, az egyik legegyszerűbb, hogy a jazz és a blues is is népzenében gyökerezik, pont.
Persze itt magyar népzenéről lesz szó. Erre is lehet nagyon egyszerűen válaszolni, így:
És persze vica verse, népzenei stílusban is elő lehet adni egy eredetileg más stílusban írott számot, az egyik legszebb, íme:
(Ti is erre gondoltatok, ugye?)
És persze milyen közel áll a Living in the Past a Kerek a szőlő leveléhez:
No ja, mindkettő 5/4-ben van.
Szóval voltak már jó próbálkozások itt cross-overre, de egyik sem lesz persze annyira jó, mint amit majd én fogok csinálni :)
Amit nem
Na hát akkor most már tényleg csapjunk bele a lecsóba. Szóval én 10 évvel ezelőtt még basszusgitáros voltam egy Blue S Combo nevű zenekarban:Maga a zenekar nem volt rossz, de aztán egyrészt kirúgtak a zenekarból (ez de gáz.. :P) másrészt meg egyébként is alkotói válságban voltam, nem tudtam, hogy milyen zenét akarok játszani, sőt azt sem, hogy milyen hangszeren akarok játszani. Aztán jött a család, a taposás a mókuskerékben, a zene meg háttérbe szorult. Közben hangszert váltottam, fuvolázni tanultam. Aztán évekig elő sem vettem a fuvolámat. Amikor meg elővettem, nem tudtam, hogy mit is akarok. Sok féle zenét szerettem.
Évek során kialakult, hogy mit is szeretnék. Valahogy úgy megy, mint amikor egy szobrász készít egy szobrot. Le kell vésni a feleslegeset. Közben lehet, hogy sajnáljuk, hogy ezt is le kell vágni, meg azt is, de ha ott hagyjuk, egy ormótlan alakú vlamit kapunk, amit még alkotásnak sem lehet igazán nevezni. Így most kezdjük ezzel, megmutatom, hogy mi az amit le kellett vágni, és a végén remélhetőleg ott marad a Pannon Funk :)
Imádtam basszusgitározni. És imádom a funkot is. Mégsem fogok olyan zenét játszani, mint Jaco Pastorius Chickenje.
Pedig rettenetes jó, nagyon sokszor szoktam hallgatni. Viszont abban a zenében, amit én akarok játszani, érzések lesznek. Ez a szám pedig csak egy hangulatos zene. Amit nem csak hallgatni, játszani is jó. Mégsem akarom játszani. Bonyolult lélek vagyok ám, mondtam már? :P Na jó, mondjuk azt, hogy a Pannon Funkkal nem akarom majd játszani.
Aztán nem akarok kemény rockot sem játszani. Pedig pl. a Led Zeppelin Rock and rollja nagyon ott van.
Imádom a swinget, dixilandet is. De ez ugyanúgy, mint Jaco Pastorius chickenje, csak jópofa játék. Élvezet hallgatni, élvezet játszani, de most akarok egy olyan zenekart, ami valami mást csinál
Végül nem tagadhatom le, hogy az első Woodstock-retro korszakban fordultam a második x-be. A Hair is nagy kedvencem volt, naná, hogy ebben is zseniális a basszusgitár. Nem akarom azonban ezt a hippikorszakot felidézni a zenémben
Pedig borsózik most is a hátam, ahogy hallgatom... :S
Láthatjátok, csomó szuper zenéről kell lemondanom. Ami visszamarad, azt akarom játszani :) Lesz benne egy funkos alap, hiszen imádom, de nem csak zene lesz, sokkal több érzelemmel fogom feltölteni. Ugyanígy lesznek számok swinges alappal, de szintén érzelmekkel erősen feltöltve. Kicsit rockos lesz, de csak kicsit, mert jó is az a rock, de lebutítja a zenét, nem lesz tőle annyira változatos, amennyire szeretem. És nem fogok tudni megszabadulni az első szigetes élményektől sem, pedig '94-ben voltam utoljára a szigeten.
És ami még lesz, az a népdal, hiszen attól lesz pannon a Pannon Funk. De az már a következő poszt lesz.
Nemakart bejegyzés egy nyárvégi délutánon
A blogolás természetes velejárója, hogy nem úgy születnek a bejegyzések, ahogy az ember előre eltervezi, hanem egyszercsak billentyűzetet ragad, mert le kell írnia valamit. Így születik ez a mai poszt is. Nyárvégi délután van, kicsit fáj a fejem. Ezek azok a pillanatok, amikor nagyon nehéz hangulatnak megfelelő és hangulatjavító zenét találni. Lapozgatok az albumaim között, és egyik sem tetszik igazán, pedig több, mint 5 giga zene van mp3-ban a gépemen. Végül J.J. Cale Shades albumát rakom be, ez megfelel egy ősz eleji hangulatnak, bár érzem, hogy lehetne valami jobbat is találni, de nem találok.Mindegy, holnap megyünk Someday Baby koncertre
Aztán majd azt is megtudjátok egyszer, hogy miért is Pannon funk ennek a blognak a címe és mi a célja :)
Beköszöntő
Ez lesz az új blogom. Lesz rajta zene, meg sok zene, meg lesz zene is. Ja, és még zene is lesz rajta :)Számláló
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- Az összes »
Utolsó kommentek
Még nincsenek kommentek.Legtöbb komment
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
